Cicavízió

Nagyjából fél évvel ezelőtt szerződésben köteleztek rá, hogy egy cicával játsszak. Ennél furább és örömtelibb szerződést még sosem kellett aláírnom: a cicaszitterkedésért cserébe végre megvalósíthattam azt, amire már régóta vágytam, de nem engedhettem meg magamnak: elköltözhettem hazulról.

Utam egyenesen a bájos cicalány, Tüncica birodalmába vezetett. Bevallom, még soha nem volt dolgom cicával úgy igazán, mert a családom mindig inkább kutyás volt, de úgy gondoltam: mivel mindig volt háziállatunk, talán az új típusú négylábúval sem lesz gond.

Tüncica (egyéb nevei: Tündércica, Tünci, Cicalány, Hülyekisdög és Tünde, mikor valami rossz fát tesz a tűzre) eleinte kicsit tartózkodóan viselkedett velem, de hamar belopta magát a szívembe. Mivel ketten éldegélünk egy lakásban, életünk majd' minden pontja keresztezi egymást, és ez az elmúlt fél évben sok mulatságos jelenetet eredményezett. Most pedig rendhagyó módon miniképregények formájában mutatnám be nektek mindennapjaim apró, mégis nagyon jelentős szereplőjét.

A határok felállítása

Tüncica a kezdetekben egyetlen helyiségből volt kitiltva: a hálószobámból. Mivel nem akartam, hogy az ágyamban aludjon, igyekeztem az értésére adni, hogy nem feltétlenül díjazom. mikor az ágytakaróm alatti apró dudorról kiderül, hogy bajsza és farka van. Természetesen Tünci minden adódó alkalommal áthágta a szabályokat, ami ilyesmi dolgokhoz vezetett:

Jópár ilyen alkalom után, mikor Tüncinek is elege lett abból, hogy mindig felébresztem a takaró alatti szunyókálásból és kipaterolom a nappaliba, igyekezett úgy fordítani a hozzáállásomon, hogy megpróbált benyalni nekem. Egyik nap ugyanis a következő ajándékot kaptam tőle:

Azóta rájöttem, hogy igazából felesleges volt pedáloznia - és nem azért, mert a döglött éjjelilepkével pont az ellenkezőjét érte el annak, amit kitervelt. Idővel ugyanis annyira megszerettem ezt a bolondos cicalányt, hogy lassan feltárult előtte a hálószoba is - igaz, eddig még csak a blog névadó babzsákját engedtem át neki. Gyanítom azonban, hogy a hideg téli éjszakákon még a végén az ágyba is befogadom majd...

Napi rutin

Tüncica egy talpraesett cicalány, nem különösebben kell aggódnom érte a mindennapokban. A napja nagyjából azzal telik, hogy felkel, eszik, kimegy sétálni, alszik, örül nekem, mikor hazajövök, eszik, felfekszik a hasamra és onnan nézi a tévét, kimegy sétálni, majd eszik, végül alszik. Én mindig abba a hitbe ringatom magam, hogy kicsattantó lelkesedése hazaérkezésemkor szerény személyemnek szól; józanabb barátaim viszont, akik már rutinosabb macskatartók és nem olyan fülig szerelmesek Tüncibe, mint én, kifejtették, hogy a dolog inkább valahogy így néz ki:

Hazajött a konzervnyitó.

Tény, hogy Tüncica számára az evés kulcsfontosságú kérdés. Panaszra mondjuk nem lehet oka, mert az otthoni felszereltsége alapjáraton valahogy így néz ki:

"Na jó", mondom a barátaimnak, mikor megpróbálják megértetni velem, hogy Tüncica viselkedése nem mindig az, aminek látszik. "Elhiszem, hogy a kaját tőlem várja, de mikor a kanapéról együtt nézzük a tévét, abban csak nincsen hátsó szándék, vagy igen?"

Szilárd meggyőződésem volt, hogy a közös esti heverészések pusztán Tüncica hozzám való ragaszkodásának tiszta megnyilvánulásai. Ez a hitem egészen addig töretlen volt, míg meg nem kezdődött a fűtésszezon, és Tüncica hirtelen szimpátiát nem váltott:

Tavasszal találkozunk.

Mentségére legyen mondva azonban: Tüncica mindig fogékony egy álmodozásra - táncoltatok már Ed Sheeran "Perfect" című számára macskával? Próbáljátok ki, isteni.

Egyetlen eset volt, mikor komolyan aggódtam Tünciért, egy nyári estén, mikor szokásos esti portyázásából csak nem akart hazatérni. Én már minden borzalmat elképzeltem, ami egy cicalánnyal megeshet, de szerencsére semmi baj nem történt - Tünci csak élvezte a balzsamos nyári estét, mikor szabadon csatangolhatott a gangon.

A tékozló cicalány.

Azt hiszem, az eset után kapta a "Hülyekisdög" nevet.

Jóga

Mivel az egyetlen sport, amit akár otthon is töretlenül tudok űzni, a jóga, Tüncinek bizony hozzá kellett szoknia, hogy néha furcsa pózokban fut velem össze a lakásban. Ezekre a helyzetekre mindig a saját maga cicamódján reagál, aminek a lényege nagyjából annyi, hogy megzavarjon és kibillentsen.

Lefelé néző macska.

És ha azt hiszitek, hogy egy macska mellett legalább relaxálni biztos könnyen lehet, nagyot tévedtek:

Igaz, néha az is összejön, hogy Tüncit részesévé tegyem a gyakorlatoknak, ami a baba-mama jóga egy sajátos formájára emlékeztetheti a képzetlen külső megfigyelőt:

Azt viszont akármikor elismerem, hogy ha macskával jógázol, az biztos, hogy egy idő után sikerrel fog járni és el fogja terelni a figyelmedet :). A jóga ilyenkor hirtelen másodlagossá válik, és sokkal fontosabb lesz az, hogy VALAMI TÜNDÉRIEN NÉZ KI EZ A CICA!

Vagy valami hasonló.

Ahogy készül...

... és ami lesz belőle.

Remélem, élveztétek ezt a kis könnyed, rendhagyó bejegyzést! Boldog karácsonyt mindenkinek! :)