"Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta", mondta Woody Allen. De mi van akkor, ha a probléma vagy döntéshelyzet már eredendően nehéz? Mit kezdjünk ilyenkor az intellektusunkkal - miért tűnik néha inkább átoknak ("ne gondold túl") mint áldásnak?
***
Jól emlékszem, amikor pár évvel ezelőtt az egyetemen az egyik tanárom feltette a kedves egybegyűlteknek a kérdést:
- Mit gondolnak, mi jellemző minden emberre? Mik határozzák meg a döntéseinket? Milyenek vagyunk abból fakadóan, hogy embernek születtünk?
- Racionálisak? - hangzott valahonnan a válasznak álcázott kérdés.
Az előadó lemondóan mosolygott.
- Racionálisak? - kérdezte hitetlenkedve. Látszott, hogy erre a válaszra számított. - Nem. Jegyezzék meg: az ember racionalizáló. Nem pedig racionális.
* * *
Mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor nehéz döntést kellett meghoznotok? Voltak pályaválasztáshoz, állásokhoz, párkapcsolatokhoz, ruhavásárlásokhoz kapcsolódó dilemmáitok a közelmúltban? Biztos voltak; nekem személy szerint a legutóbbi eset egy állásajánlat elfogadásához volt köthető. És az ilyen esetekben mindig eszembe jut egy TED Talks-os videó, amiben egy Ruth Chang nevű filozófus a nehéz döntések meghozatalának "metódusáról" beszél - az ő eszmefuttatásának rövidített verzióját szeretném most megosztani veletek*.
Hogy mitől lesz egy döntés nehéz? Hát attól, hogy nincs "nyerő", "mindent visz" választás, hiszen mindkét oldal mellett szólnak érvek bőven; ellenben egy könnyű döntés esetében az egyik opció egyértelműen jobb mint a másik. Az ilyen esetekben egyszerűen munkába állítjuk a racionalitásunkat és összeszámoljuk az érveket-ellenérveket, majd, mint egy számítógép, meghozzuk a helyes döntést. De, ha belegondolunk, milyen unalmas lenne csak könnyű választási helyzetekkel találkozni? Mindig minden ember ugyanazt a döntést hozná, a racionalitására támaszkodva - ahogy Ruth Chang fogalmaz, "a racionalitás foglyaivá" válnánk.
Esetemben a nehéz döntés így nézett ki: bár jelenleg van munkám, hiszen angoltanítással foglalkozom, az abból származó bevétel nem elég ahhoz, hogy fenntartsam magam. Ennek ellenére a tanítást szívemből szeretem mint munkát. Elfogadjak egy munkát, ami a pénzigényeimet kielégíti, de megköveteli, hogy feladjam a tanítást?
A nehéz döntések nem azért nehezek, mert hülyék vagyunk, mondja Chang. Hiszen, ahogy ő mondja, néha még azt is nehéz eldönteni, engedjünk-e a csábításnak és reggelizzünk-e fánkot a megszokott müzli helyett! Sokszor alapértelmezett motivációként jelenik meg az ismeretlentől való félelem, amiből egyenesen következik, hogy a biztonságot jelentő opció felé hajlunk. Figyelmen kívül hagyunk egy fontos tényezőt, nevezetesen, hogy a nehéz döntések esetében
NINCS HELYES DÖNTÉS.
Én szerethetek tanítani, ugyanakkor érdekelhet, hogy más munkakörben megállom-e a helyem. Érdekelhet, hogy képes vagyok-e többre, mint amit most csinálok. Talán egyforma jó mindkét döntés? Döntsek pénzfeldobással? Hát, azért az se a legjobb dolog.
A trükk az, hogy ezeket az indokokat nem tudom számszerűsíteni, nem tudom listába szedni és az érvek-ellenérvek mennyisége alapján dönteni. Itt ugyanis nem adatokról, hanem értékekről beszélünk. És az értékek világában nincs "jobb", "rosszabb" vagy "egyenlő".
De akkor mégis, hogy lehet meghozni egy helyes döntést?
***
Hogy visszatérjek egy pillanatra az egyetemi tanáromhoz: az ember racionalizáló. És ami ott, az órán, nem feltétlenül hangzott hízelgően, Ruth Chang előadásában pont hogy az erőt jelenti a döntéshelyzetekben, nevezetesen, hogy az okokat mi irányítjuk. A nehéz döntések azok a helyzetek, amik előhozzák a személyiségünket. Az okokat nem a külvilágban kell keresnünk - a munkakérdésben félreteszem egy pillanatra a pénzkérdést, és csak magamra figyelek. És akkor jövök rá, hogy már eldöntöttem, mit akarok, és ha valaki indokot kér, hát adhatok bőven. Így a racionalizálás nem gyengeség, hanem pont, hogy hatalmat kölcsönöz nekünk.
Mindenkiben ott rejlik az erő, hogy okokat nevezzen meg a döntéseit alátámasztandó. Magától értetődő, megkérdőjelezhetetlenül "jó" opciók helyett lehetőségeket kapunk. Így a nehéz döntés nem teherként jelenik meg, hanem lehetőségként az önkifejezésre - és így talán egy fokkal kevésbé tűnnek ijesztőnek.
*A videó megnézését erősen ajánlom - eléggé zseniális a néni. Ez eddig a legjobb Ted Talk, amit valaha láttam, ezért is szerettem volna megosztani veletek. Magyar felirat van hozzá ha beállítjátok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése