Mikor a gyermek

Szülinapi ajándék valakinek, aki nagyon szereti az eredeti verset (Peter Handke: "Lied Vom Kindsein", avagy "Dal a gyermekkorról" - itt elolvashatjátok mindkét nyelven). Ez csak a saját "kiegészítésem" az eredetiben leírt gondolatokhoz, de remélem, attól még örömmel olvasható.

Mikor a gyermek

Mikor a gyermek gyermek volt,
Mezítláb lépett kavicsra,
Kinyújtotta a nyelvét, ha esett,
Fára mászott, lehorzsolta a térdét,
És nem félt, hogy darázsra lép.

Mikor a gyermek gyermek volt,
Egész teste barna volt,
Megette, amit talált,
Sárgabarackot szopogatott órák hosszat,
Nem félt, hogy a cseresznyében kukacot lát
Mikor a gyermek gyermek volt,
Megsimogatott
Minden kóbor macskát.

Mikor a gyermek gyermek volt,
Húsvéti tojást keresett a fűben,
S nem tudta, ki rakta őket oda,
Ibolyát szedett az óvoda udvarán,
Írni nem tudott, de még nem is volt rá szüksége talán

Mikor a gyermek gyermek volt,
Még nem hordott szemüveget vagy fogszabályzót,
Egy új füzet két lapját telefirkálta,
Aztán nem is törődött vele tovább,
Hiszen
Mikor a gyermek gyermek volt
Minden probléma egy éjszakán át tartott csupán
A nappalnak mindig ugyanúgy örült,
Ugyanúgy örült a hónak és esőnek
És még felnőttként is felismeri a vizes gumicsizma illatát

Mikor a gyermek gyermek volt,
Nem értette a zenét
Nem értette a könyveket
Nem értette a veszekedést
Nem értette a katicabogarat
Nem értette a lázmérőt és fájdalomcsillapítót
Nem értette az autókat

De értette a színeket és illatokat
Értette a hangokat
Értette, hogy ő gyerek
És értette, hogy a gyerek nem érti a felnőttet.

Mikor a gyermek gyermek volt,
Nem félt, hogy darázsra lép.