A jógát előre megfontolt szándékkal követtem el.
Pilatesre véletlenül kerültem.
Ez a bejegyzés úgy kezdődik, hogy egy konditerem ajtajában két nő néz kerek szemekkel egymásra. Pár másodpercig. Aztán az egyik megszólal:
-Én jövő hétre gondoltam a helyettesítést...
Az egyikük jóga-, a másikuk pilates oktató, és ezen a szombat délelőttön a az utóbbi nyert, így kerültem én jógaóra helyett pilatesre. És - ahogy az lenni szokott - a monoton mozgás közben sokat gondolkodtam.
Mert sajnos a pilates számomra ez volt: monoton, fantázia nélküli mozgás, amit azóta próbálok kerülni, hogy végzős gimis koromban lefutottam az utolsó Cooper felmérőt. A szombati órának, amin véletlenül vettem részt, egy haszna volt: világossá tette számomra, miért mondok a jövőben igent a jógára, és nemet a pilatesre.*
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
1. Szépség
Teljesen természetes dolognak tartom azt, hogy letagadhatatlan igény él bennem a szépségre, és ezt nem szégyellem alkalmazni akkor sem, ha egy konditerembe lépek be. Ez mindenkinek más, sőt, minden mozgásfajtánál más - biciklizésnél én az engem körülvevő tájat, zumba közben a koreográfiát, jóga közben pedig az összehangolt mozdulatok harmonikusságát csodálom. Ami nem nyeri el a tetszésemet, az az egyszerű mozdulatokból álló sorozatok végtelen ismétlése, ahol a magas ismétlésszám a minőség rovására megy. Ebből következik a...
2. Kihívás
És most nem feltétlenül a fizikai kihívásra gondolok (többek között azért sem, mert nem vagyok túl sportos alkat). A jóga az elmét is lefoglalja. Én kiolvasok tíz vastag könyvet az alatt az idő alatt, amíg valami látványosat érek el a sportokkal, amiket űzök, és ez az intellektuális beállítottság azt is jelenti, hogy a fizikai dolgokban nem vagyok túl kitartó.
DE!
(és ez talán másnak is reményt adhat)
Azt vettem észre, hogy elég könnyű becsapnom magam. Csak találnom kell valami intellektuális kihívást a mozgástípusban, amit művelek, és már le is foglaltam az agyamat. Ez a jógánál az a rengeteg dolog (légzés, tartás, stb), amit egész végig figyelni kell, az új pozíciók megtanulásáról nem is beszélve. És mire észbekapok, végig is csináltam egy edzést.
3. Egyensúly
A pilates alapelve, hogy az ún. "erőközpontunk" a fő közreműködő torna közben. Ez segít...
a) abban, hogy hatásosan és helyesen végezzük a mozdulatokat
b) hogy túléljük az edzést.
A rossz hír az, hogy gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy szinte végig behúzva kell tartanod a hasadat. Ami pár perc után világossá teszi, hogy itt most vagy erőközpont lesz, vagy légzés...
Ráadásul a pilates abban se kímél, hogy a gyakorlatokat mindig újabb nehezítő elemekkel gazdagítja. Igen, mindig pont akkor, amikor azt hiszed, fárasztóbb már nem lehet. A végén már csak a büszkeséged tart meg, de hogy közben az előírt mozdulatot teljesen helytelenül végzed, az is tuti.
A jóga ezzel szemben a póz-ellenpóz rendszerre épít, ami gyakorlatban megjelenhet például úgy, hogy az erős hátrahajlításokat egy intenzív előrehajlás fogja követni, az erőpózt pedig egy pihenő. Így az ember fel tud töltődni és a következő kihívásnak újabb erővel ugrik neki, ami számomra sokkal életszerűbb, mint a pilates erőlködése.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szerintem legtöbbünknek szüksége van arra a megengedésre, ami az egész jógát áthatja, és ami a nyugati teljesítményorientált mozgásformákból hiányzik. Bármelyik edzésen azt fogod hallani, hogy csinálj még egy felülést, még egy sorozatot, hajolj mélyebbre, ne add fel.
Jógán azt fogják kérni tőled, hogy légy türelmes a testeddel, hogy játssz az adottságaiddal, és hogy
ne terheld túl magad.
Namaste.
*MEGJEGYZÉS: A beszámolót nem egyetlen pilates- és egyetlen jógaóra alapján írtam. Pilatesen négyszer voltam, két különböző tanárnál, a jógát pedig lassan két éve űzöm. Az indító anekdota valóban megtörtént, de nem a legelső alkalmakhoz kötődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése