2016. november 20., vasárnap

(Nem) Képzelt riport egy budapesti TED konferenciáról - 1. rész

Szombat reggel nyolckor a MOM Kulturális központ előterében állok másodmagammal, és épp kipipálnak a résztvevők listáján. Átveszem a névkártyámat és csillogó szemmel nézek körbe: egy TED konferencián vagyok. Körülöttem csupa érdeklődő, nyitott ember, akik igen, azért keltek föl szombaton korán reggel, hogy elvillamosozzanak a Csörsz utcába és este hétig tudományos előadásokat hallgassanak. Kicsit visszaáll a hitem az emberiségben, miközben nézelődöm, a programfüzetet lapozgatom, és a sok, javarészt korombeli résztvevőt vizslatom.


Alig várom, hogy elkezdődjön.

***

Az idei budapesti TEDxYouth konferencia a "Válts, változz, változtass" címet viselte, amire angollal átitatott agyam rögtön reagál és továbbítja az információt: bajban lenne az, aki ezt a címet az említett nyelvre akarná fordítani. Gondoljunk csak bele: change, change, change... mennyivel színesebb a magyar nyelv, ami nemcsak a témát, de annak sokrétűségét is kifejezi. Ebbe belefér jóformán minden, és a szervezők jó intuícióval választották pont ezt a címet, hiszen, mint korábban már utaltam rá, ez az év talán tényleg több fordulópontot hozott a szokásosnál.

A konferencia blokkokra osztva zajlik, egy blokk két óra, amibe nyolc előadó fér bele. Kivétel az első blokk, ahol a Singularity University mutatkozik be, és "csak" négy előadót vonultat fel. Bemelegítésként fogom fel, majd mikor a szünet után visszatérünk, beúszik a TED logó, és innentől nincs megállás.

Nem szeretném egyesével elmesélni az előadások témáit, hiszen a videók - a szervezet jó szokásához híven - mind elérhetőek lesznek online. Inkább megpróbálnám nektek megmutatni a kapcsolódási pontokat, ahol ez a 28 előadó keresztmetszeteket képzett, és olyan zizegést váltott ki az agyamban néha, hogy ölni tudtam volna egy tollért a programfüzet mellé. Bár lehet, jobb, hogy nem jegyzeteltem, mert akkor ez a poszt három oldallal hosszabb lenne.

Szóval: íme a BETÖR (Budapesti Egyetemes Ted Összes Rövidítve).

Minden változás egyenlő, de...
Mint a blokkok közti beszélgetésekben egyre inkább körvonalazódni kezdett, van különbség változás és változás között. Úgy is mondhatnánk, némely változások csavarosabbak másoknál. Vagy úgy, hogy minden változás egyenlő, de némelyek egyenlőbbek. A lényeg: én három kategóriát is el tudtam különíteni. Következzék egy rövid összefoglaló arról, amit változás alatt érthetünk - és, csak hogy lelőjem a poént, nem tematika szerint különböztetném meg őket. Hanem.

Ússz és evezz
Az első csoportot azok a helyzetek képezik, amikbe akaratunkon kívül kerülünk bele, és végig kell harcolnunk őket, mert nincs más választásunk. Lukoviczki Réka, aki egy autóbalesetben elvesztette a bal lábát, arról mesélt, hogyan küzdött meg ezzel az élethelyzettel, és hogy mit hozott ki belőle. Az ember erőssége állítólag nem ismerszik meg addig, amíg próbára nem teszik azt. Én egyébként úgy gondolom, ilyenkor a hallgatóság jelentő részének jut eszébe (de nekem biztosan): én nem lettem volna képes talpra állni ezek után. Pedig ki tudja? Kovácsik Levente szerint, aki társával együtt egy páros kajakkal szelte át az Atlanti óceánt (!), az ilyen utazásoknak is van egy pontja, mikor nem számítana már, melyikünk ülne a helyében.

"Biztos vagyok benne, hogy akármelyikőtök átevezné az óceánt - mert nem lenne más választása" - mutat a közönségre.



A sokatok által biztosan ismert pap, Pál Feri, talán ezt fűzné ehhez a típusú változáshoz: a szenvedést nem lehet megúszni. "Éppen az akár nagyon fájdalmas, negatív, szörnyűséges élmény hordozhatja azt az erőt, azt az esszenciát, ami által a személyiség elkezd alakulni, változni, fejlődni. A leggyötrőbb szenvedés hozhatja fölszínre a legmélyebb vágyainkat. Ezért nem lehet megúszni, és nem is érdemes. [...] Sokszor egy erőteljes negatív élmény hosszú idő óta az első olyan tapasztalásunk, amelyben a személyiségünk egésze részt vesz. Gyakran éppen azért válik a megerősödés forrásává, mert képes a teljes valónkat átjárni és mozgósítani", írja A szorongástól az önbecsülésig c. könyvében.
A TED (és az életem pár mozzanata) után egyre inkább hajlok arra, hogy egyetértsek vele.

Add már Uram a türelmet...
A változások második csoportjába sorolom azokat az élethelyzeteket, amik ugyan nem saját magunk által születnek, de megvan a lehetőségünk arra, hogy kilépjünk a megváltozott helyzetből. A TED konferencián megismerhettük egy táncos, Násztor Péter történetét, aki egy sérülés miatt nem folytathatta professzionális keretek között szenvedélyét, a magyar néptáncot. Cserediákként ment ki Argentínába ezek után, hogy az új élmények feledtessék vele a "kudarcot", ott azonban a vártnál sokkal rosszabb körülmények fogadták. "Az otthoniaktól a videóüzenetre hamar jött a válasz: ne félj, kihozunk onnan. Én azonban azt mondtam: NE." Mint kiderült, ezzel sorsfordító döntést hozott, mert megismerhette az argentín néptáncot (amit a konferencián be is mutatott), egy teljesen új kultúrát, ami befogadta, valamint jövendőbeli feleségét is. Mindezt jutalmul kitartásáért. Egy másik előadó, Czene Csilla hasonló cipőben járt, mikor egy Alzheimer kórral küzdő idősekkel foglalkozó intézményben vállalt önkéntesi munkát, és a nehéz kezdet ellenére megtalálta azokat az eszközöket, amikkel feledhetetlenné tudott tenni minden egyes napot a bentlakók (és a maga) számára - és, mint sejthetjük, ehhez komoly erőfeszítés kellhetett, mikor az Alzheimer kórral nézett farkasszemet.


Nem tudom, ki meddig bírja a nehéz helyzeteket, de úgy tűnik, többször kerülünk olyan helyekre, ahol dolgunk van, még ha az elején ez nem is látszik. A közös pontot abban látom, hogy észre kell vennünk a rendelkezésre álló eszközöket. Ami Násztor Péternek az argentín tánciskola volt, ahová eljárt, az Czene Csillának kissé szemtelen szabályújraértelmező természete. Fogjuk fel úgy, mint egy számítógépes játékot, ahol egy szobában bezárva a rendelkezésünkre álló eszközökkel kell kijutnunk a napfényre.

 A harmadik
A számomra legmeghatározóbb csoportba azokat a változásokat sorolnám, amiket mi magunk hozunk létre, tudatosan. Hadd említsem itt meg Viszneki Vivient, aki a Corvinus Gazdálkodástudományi karán szerzett diplomát, majd volt bátorsága elkezdeni dolgozni - festőként! (Na ezt nevezem a kapunyitási pánik leküzdésének.) Vagy vegyük az "Így dolgozunk mi" elnevezésű kezdeményezés két arcát, Barta Nikit és Major Zoltánt, akik elmesélik egy programukon résztvevő lány, Timi történetét, aki halkszavú, finomlelkű természete ellenére a jogi pályára készült - egészen addig, míg ki nem derültek grafikai adottságai. Az előadó páros a segítségére lehetett abban, hogy a számára megfelelő pálya felé induljon - és ha valaki most elkezd fintorogni és a művészet hasznosságát firtatni, azt arra kérem, várjon, amíg kitérek erre a témára majd kicsit később.


Itt említeném még Sallay Fannit is, a Cake Shop alapítóját és tulajdonosát, aki a szűkös pénzből sütött diótortát elvitte a szomszéd cukrászdába, és fel merte vállalni a desszertkészítés iránt érzett vonzalmát. Az ő előadásából az vált világosság, milyen igazán rögös utat kell néha végigjárnunk, ha valódi változásra vágyunk, milyen eszméletlen sok a a buktató, a kétség, a szétzuhanás - és hogy mennyire megéri. Különösen frissítő az ilyen hozzáállás egy olyan rendezvénysorozaton, ahol azért kicsit kicsinosított, leegyszerűsített képleteket kapunk, hisz a rendelkezésre áll 12-15 perc nem sok.


Szerintem kevésszer gondolunk arra, milyen fantasztikus dolog felismerni azt, ami bennünk lakozik és merni kiaknázni ezt! Nem hagyni, hogy a mindennapi rutin az utunkba álljon, felállni a Facebook elől és azt mondani: én most inkább leülök festeni/írni/matekozni/arabul tanulni, elmegyek edzeni vagy nekiállok sütni! Érdekes lenne egy kísérletet tenni arra: ha egy átlagos huszonévest egy hónapra eltiltunk a közösségi oldalak, híroldalak böngészésétől, és mondjuk csak napi tíz perc internetet engedélyezünk nekik, mire fordítják az így felszabaduló időt? Talán rájönnek, mit csinálnak igazán szívesen, ami túlmutat a kényelmes scrollozáson?

Talán többet érne ez, mint akárhány pályaválasztási tanácsadás.

***

A TED-ről naiv módon egy bejegyzést szerettem volna írni. Most már látom, ez túl nagy falat lenne. Még sok téma merült föl a konferencián, amiket igyekszem a lehető legjobb tudásom szerint összeszedni nektek. Így addigis: szolgáljon ez a bejegyzés bevezetőül - a konferenciáról bővebb információt pedig itt találhattok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése